A kiwi járműgyártás fényes (ejtsd: egyetlen) állócsillaga viszont a TREKKA. A semmihez sem hasonlító (khm) autó amit a gazdasági kényszerűség szült és pusztított is el. Az ötvenes években ugyanis, a kormányzat nagyon súlyos terheket akasztott az importjárművekre, ezért azok nagyon-nagyon drágák voltak. Annyira drágák, hogy megérte építeni egy gyárat és abban autókat gyártani inkább. Nem véletlen azonban, hogy a Trekka nem lett világhódító, kultikus jármű, a kiwi engineering minden nyomát magán viselte szegény. Elsősorban azt, hogy senkinek semmilyen járműgyártási tapasztalata nem volt, ennek ellenére csak csináltak egy járgányt, erőből. Általában egy autó kifejlesztése során az igazi gyárak felhasználják a korábbi tapasztalatokat, sokszor az alkatrészeket is, itt ilyesmiről szó sem lehetett, nem volt előzmény. No meg pénz se sok, hiszen pont azért kellett saját autó. Úgyhogy körülnéztek a világban, hogy honnan lehetne leakasztani egy nagyon olcsót, legalább az alváz-futómű-motor vonalon, mert kalyibát már maguk is tudnak faragni, gondolták a bájos kiwik. Hisszük-e, hogy a festői Csehszlovákiában leltek rá egy fenomenálisan olcsó (még kiwi büdzsé irányából nézve is) járműre, illetve annak az alapjaira – ez volt az akkori Škoda Octavia kombi. Köszönték a kasztnit nem kérték, csak minden mást, így a az alkatrészekből össze lehetett hebrebákolni egy autót, amire terveztek 9 különböző felépítményt (az önhordó karosszériák kora előtt járunk, ugyebár).
A Škoda már csak azért is kézenfekvő volt, mert az ötletgazda Phil Andrew cége Škodákat importált, volt mihez nyúlni, bár végül a gyártást a Turner család tulajdonában levő Motor Holdings cég üzemében kezdték meg. A kasztni acélból készült, vászon tetővel, bár később a vásznat felváltotta az üvegszálas műanyag, és tényleg olcsó volt, hiszen a Škoda kittre alacsony vám volt, mert az autó nagy része a zátonyon készült, tehát belföldi terméknek számított. A tervezést George Taylorra bízta, aki egy Land Rover stílusú acélkarosszériát alkotott a Škoda alvázra - persze a Landy összkerékhajtása nélkül.

1965, a második Trekka prototípus George Taylorral az oldalán! Figyeljük csak a piros emblémát! Annyira olcsó volt, hogy még exportálni is tudták, bár Ausztrálián és Indonézián kívül mindenütt eladhatatlan volt, elsősorban a technikai specifikációjának köszönhetően. Az ozziknak jutott egy szállítmány (46 darab) és sose kértek belőle többet, és sokkal később a vietnami háborúban is használtak a kiwik szállító és szanitécjárműnek öt darabot. Rövid overseas karrierjének utolsó állomása a 2003-as velencei biennálé volt, ahol az NZ pavilonban kiállítottak egy restaurált darabot. (az azóta a Te Papa múzeumban látható) Maga a gyártás 1966-ban kezdődött, két évvel az első prototípus elkészülte után és egészen 1970-ig, az importszabályozás enyhüléséig lendületesen gyártották. Sajnos (szerencsére?) ahogy a szabályok enyhültek, a japán belpiacos használt autók behozása annyira olcsó lett, hogy a Trekkát villámgyorsan elsöpörte az import, és mivel a piacképesség Új-Zélandon kívül, hát nem volt erőssége a trekkának, a gyártás leállt. A két hajtott kerékkel rendelkező, a Land Roverre bár külsőleg hasonlító, ám terepjáró képességében azt meg sem közelítő, alul motorizált, komforttalan Trekka gyorsan elvérzett amikor igazi autógyárak termékei is elérhetővé váltak.