Skoda Roomster

Néhány hete a megújult Fabiát mutattuk be, most pedig a belőle és az Octavia alkatrészeiből összehegesztett Roomstert próbálgattuk, ugyanazzal az 1,2-es, turbós benzinmotorral. Bár mindkét modellből került valami a furcsa dizájnú családi autóba, talán mégis inkább a Fabiához érezhetjük közelebbinek a nagy és sokablakos járgányt. Hasonló eredménnyel járt a ráncfelvarrása is, ugyanazokat az apró szépítő vágásokat kapta, mint a közeli rokon. Felújították a hűtőmaszkot, átrajzolták a fényszórókat, ködlámpákat, és csinosítottak valamit a lökhárítón is, valamint a belső is vonzóbb, jobb minőségű anyagokat kapott.

Az indok is hasonló volt: komolyabb, vállalhatóbb arcot kellett neki kitalálni. Ez sikerült is, bár a Roomster továbbra is a legidétlenebb formájú Škoda maradt. A belső hangulata is Fabiás, mondhatni teljesen ugyanaz, eltekintve néhány formatervezési varázslattól és persze az agyonvariálható hátsó részlegtől. Térben igen erős a Roomster - csomagtartója 480-560 liter között variálható, attól függően, hogy a sínen tologatható hátsó ülés utasainak kényelme, vagy a szállítható csomagok mennyisége fontosabb. Nincs hiány praktikus kis vackokból sem, így hátul nyitott polc és szatyorkampó is segít rendezetten tartani a teret. Elöl nem lehet panasz a helykínálatra, ugyan a kárpitok, műanyagok nem ejtenek ámulatba, de nem is lehangoló az összhatás. Menet közben úgyis a kormányt fogdossuk, az pedig a tesztautóban egész jól sikerült, bőrbevonatú darab volt. Az élethez szinte elengedhetetlen mütyüröknek, - telefonnak egyéb apróságoknak - többféle, de többségükben nem túl nagy helyet találhatunk az autóban. Az állítható magasságú - pontosabban állítható dőlésszögű - könyöklő kényelmes, okos extra és még pakolni is lehet
A külső dizájn alapján ugyan adná magát a tolóajtó, de sajnos csak mezei, hagyományos darab jutott a Roomsternek, a sötét műanyagbetétbe rejtett, szinte láthatatlan kilinccsel. Hátul - eltekintve a borzasztóan keskeny középső üléstől - egész vidám az élet, az ablakokon át rengeteg fény jut a kocsiba, igazán otthonos, barátságos hellyé varázsolva a második üléssort. Ha mégis három embert kell ide bepasszírozni, akkor próbáljuk meg őket azzal átverni, hogy az egyenként dönthető háttámlák miatt vállban úgysem fognak nagyon összeérni. Az ülések kiemelése végtelenül egyszerű, gyors művelet és a szakszerű visszahelyezéshez sem kell többoldalas, ábrákkal gazdagon illusztrált nyomtatványt böngészni. Pár mozdulat az egész és még a salátán, nyers bio-zöldségeken tengődő negyvenkilós háziasszony is sikerrel ki tudja őket hajítani a kocsi mellé, majd szükség esetén vissza is szerelni.
A már több helyen és változatban is bizonyított 1,2-es turbós benzinmotor ebben az autóban is remekül teljesít. Bár ez megint a gyengébb, mindössze 86 lóerős változat volt, valahogy mégsem tűnt zavaróan gyengének. Két, három emberrel autózva nem tűnik erőtlennek alacsony fordulatszámon sem, csupán valahol ott torpan meg egy alig észrevehető pillanatra, ahol a turbó beszáll a lélegeztetésbe.

Ezt is csak akkor, ha finoman, benzintakarékosan hajtjuk az autót. Szerencsére hiányzik belőle az a modern benzinmotorok nagy többségére jellemző idétlen dolog is, hogy gázelvétel után bosszantóan lassan esik vissza a motor fordulatszáma.
A Roomster esetlen formáját alaposan meghazudtoló, ügyes, pontos futóművet kapott. Jó vele autózni, nem érezni sokat sem a nehéz üvegtetőből, sem a magasra épített hátsóból. Hála a rengeteg üvegfelületnek menet közben az autó remekül átlátható, az aggódósakat pedig tolatóradar is segíti a parkolásnál. Mindössze egyetlen hátránya van az üvegháznak, hogy napon hajlamos alaposan felmelegedni. Hiába a kézzel elhúzható hálószerű árnyékoló, ha napon hagyjuk a kocsit, a légkondit alaposan meg kell dolgoztatni.
A legolcsóbb 1,2-es, háromhengeres Roomster 3,3 millió forinttól indul, az árlistán első TSI motoros példányáért pedig közel 4 millió forintot kérnek. Ha fullos jószágra vágyik valaki, akkor legfeljebb 5,4 milliót tud elkölteni - extrák nélkül - az 1,6-os CR Tdi motoros kivitelre.