Skoda Yeti 1.2 Tsi

Szeretem a szélsőségeket, legalábbis autóban. A leggyengébb motor legalább olyan izgalmas, mint a legerősebb. A különbség az, hogy a cégek vigyáznak, nehogy kipróbálhassuk. Hát ezért érzem komoly fegyverténynek a Yeti 1.2 TSI megkaparintását, bár, hosszú évek óta ez az első olyan Skoda, amit bevinnék pár apró garanciális javításra, ha az enyém lenne. 

Ájuldoztunk, hogy milyen jó az 1.8 TSI motorral a Yeti. Tényleg az. Csakhogy, van egy bibi. A kutyát sem érdekli, mennyire jó, ha a 160 lovas benzines gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint a kétliteres dízel (mindkettő összkerékhajtással). Sőt, van félmillióval olcsóbb, fronthajtásos dízel is, igaz, csak 110 ló, de ennyiért, kit zavar? A nyomaték számít meg a fogyasztás, nem? Ilyenkor jön a minimálverzió kérdése. Elvégre, a Yeti egy pofás doboz, magas is, kellemes is, praktikus is. A biztonságérzet adott, milyen jó, amikor az ember látja a kocsi orrát, nem? Terepezni ki a fene akarna vele? Meggyőződésem, hogy a 4x4-es Yetiken is csupán azért nem fog berohadni a hátsó hajtás, mert olajban fut a Haldex-kuplung. Ilyenkor jön a minimálverzió kérdése. Elvégre, a Yeti egy pofás doboz, magas is, kellemes is, praktikus is. A biztonságérzet adott, milyen jó, amikor az ember látja a kocsi orrát, nem? Terepezni ki a fene akarna vele? Meggyőződésem, hogy a 4x4-es Yetiken is csupán azért nem fog berohadni a hátsó hajtás, mert olajban fut a Haldex-kuplung. Persze, ez a nagy test relatív, a Yeti meglehetősen kompakt, négy méter és huszonkét centi. Azaz szinte akkora, mint egy Golf, csak magasabb, ezért szellősebbnek tűnik, egy Tiguannál már húsz centivel rövidebb. Azaz egy számmal kisebb. Sok hibája nincs, bár a Yeti csomagtartója nem nagy. Mindenféle üléshuzigálással növelhető, de alapból nem nyújt annyit, mint egy igazi kombi. A hátsó ülések akár felhajtogathatók, sőt, egyenként kivehetők, tehát az utaslétszám rovására növelhető a csomagtartó.  Az első példány után persze tűnhetne gyászosan prosztónak az Active kivitel, de nem igazán az. Talán a hátsó elektromos ablakemelők hiánya az egyetlen igazán fájó pont, és az, hogy a rádió nem távvezérelhető a kormányról. Amúgy az anyagminőség rendben van, kár, hogy valami zörgött a műszerfalban – gondolom, ez egyszerűen megszüntethető. Meghökkentő volt, hogy a tesztautóban bőrkormány volt, bőr kézifékkarral, de ezt leszámítva nem extrázták hülyére, ahogy szokták.

 A klíma alaptartozék, akárcsak az ESP, aminek a kipörgésgátló és elektronikus diffizár funkcióit vizes füvön jól ki lehet aknázni. A motor kis trammm hanggal indul be, de utána teljesen elcsitul, és alapjáraton ugyanolyan halhatatlanul jár, mint a nagyobbik TSI. Ezzel a példánnyal néha megesett, hogy csak három henger indult be hidegen, nem tudom, mi lehetett az oka, biztos valami banális hiba, amit garanciában javítanának. Amúgy kis gázadással fél percen belül túllendült a problémán az 1,2-es TSI, amely egyébként négyhengeres, tehát nem a Fabia motorjaira akasztottak rá egy turbót. Amúgy a vezetési élmény is hasonló, mint a másik Yetiben volt: minden nagyon könnyen megy, a váltó, a kuplung, a kormány – szinte már nőies. Mégis szerethető, annyira relaxált dolog vezetni. A májusi szélviharos időben az volt még a feltűnő, hogy mennyire érzéketlen az oldalszélre a doboz. Nem tudom, hogy csinálták, mert minden ellene szól: szinte függőleges az oldala és magas a hasa. Mégis értetlenül nézte az ember, hogy mitől dőlnek ki a fák és miért csámborog a többi autó össze-vissza, amíg nem jöttem rá, hogy a szél miatt lehet.A kis turbós motorral egyébként teljesen átlagosan megy a Yeti. A gyár 11,8-as gyorsulást ad meg százra, ami tényleg közepes – viszont 95-ig, ahol a kettes kifullad, egészen jól lépeget padlógázon. Normális közlekedésben nem viselkedik turbós jellegűen a motor, azt csinálja, amit az ember akar, azaz gázadásra gyorsít, gázelvételre pedig lassulni kezd. És ennek ma már nagyon kell örülni.

Igaz, ettől még legalul nem lesz V8-asnyi ereje, de 1500–1600-ig tudja tartani a sebességet magas fokozatban is, afölött pedig képes visszagangolás nélkül is megindulni. A váltási segédlet pedig jelez, hogy mikor érdemes felkapcsolni, és meglepően jó pontokon. Normál közlekedésben jól is fogyaszt a motor, városban akár 8–8,5 között el lehet járkálni vele, ha nem ötszáz méteres utakra használjuk. Autópályán jön az újabb döbbenet, mert a motor 130-nál háromezret sem forog, tehát csend is van, ha pedig kell, mozgósítható némi tartalék. Ahogy a számítógépet elnéztem, itt is elboldogul a Yeti 8–9 liter között, azaz lényegesen takarékosabb az 1.8 TSI-nél.A tesztautó a 4,6 milliós alapárra alig dobott rá pár tételt, ebből is látszik, hogy ötmillió környékén már egész normális Yetit lehet kapni. Igaz, a végén csak előjött belőlem a racionalitás. Igen, a Yeti ugyanannyiba kerül, mint egy Octavia Combi, ugyanezzel a motorral. Ha így nézem, nem éri meg, viszont hiába kisebb, sok ponton nyújt többet. Például magasabb a hasa, városban, földúton kenterbe ver bármilyen személyautót, hiába fronthajtásos. Mindezt épeszű fogyasztással, kezelhető méretekkel és a nagy SUV-okat övező megvetés és parkolóházi szenvedés nélkül. Hát ezért tetszik.