Megjelent az NDK legújabb kisáruszállítója, a Barkas, és egyre tömöttebb sorokban érkezett a még mindig a világháborús Jeep-ek motorjára, és akkori tecnikájára épülő Gaz / Pobjeda / Volga származék Nysa és Žukszállítmányok. Tehetősebb állami szervek (leginkább a fegyveres erők, megyei tanácsok) a 70-es évek végétől beszerezhettek néhány elegánsabb (de még egy hangyányival gyengébb műszaki tartalommal rendelkező) Latviát, nem mellesleg szintén Volga alapokon. A Barkasok jellemzően a közüzemi vállalatok járműve voltak (Magyar Posta, Vízművek, Gázművek), a Nysa és a Barkas az állami vállalatok anyagbeszerző- és szervízautóiként funkcionáltak. Mindhárom típus platós/ponyvás verzióját megtalálhattuk a Fősped és Tefu közúti árufuvarozó flottájában is.
Persze a tervgazdálkodás csak elméletben volt működőképes, a közületi vásárlók igényeit nem mindig sikerült kielégíteni. Hol az NDK nem rendelkezett elegendő nyersvassal a Barkasok előállításához, hol a Solidanosč éppen aktuális sztrájkja miatt nem sikerült időben beszerezni az élettanilag szükséges lengyel furgonmennyiséget. A népgazdaságnak persze működnie kell, így került képbe újra és újra hiánypótlóként a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kisáruszállítója.

Természetesen ebből az "új" furgonnak igen kevés jutott. A tervezést előbb kezdték, minthogy az 1000MB alapötlete megfogant volna, így az 50-es években rendelkezésre álló alapokra építkeztek. Motorként az Octavia erőműve került bele, ám tudni kell, hogy ez a motor gyakorlatilag a Skoda Tudor konstrukcióját vitte tovább, jelentős változtatás nélkül. 
Ezért persze nagy meglepetést nem tartalmaz az autó. Hosszanti orrmotoros, OHV (lökőrudas, oldalt vezérelt, felül szelepelt) öntöttvas motor, hátsókerékhajtással. Egyszerű létravázra rögzített dobozkasztni, semmi innováció. A kormányoszlop többszörös csuklón keresztül fordul vissza a kormányműhöz, növelve az irányítás pontatlanságát. A sebességváltó karja szintén rudazattal kapcsolódik. A hátsó futómű merev hidas, az első futómű egy közös bölcsőre fektetett keresztlengőkaros megoldás. Lomha motor, óriási lengő tömeg a futóműben, magas súlypont, nehezen és pontatlanul kapcsolható váltó, borzalmas irányíthatóság. Ez persze egy munkagépnél, ahogyan az 50-es évek derekán tekintettek a teherautókra, nem egy szempont, de az autó elkészültekor, a 60-as évek végén már túlhaladottnak tűnt az a szemlélet, ahogyan a Škoda 1203-at előállították. 1981-ben a Csehszlovák Állami Autógyárak tröszt keretén belül végrehajtott tranzakció során a Csehországi gyártás megszűnt. A Vrchlabí gyártás 13 éve alatt 69.727 darabot gyártottak. A típus ettől fogva már csak a szlovák üzemben készült. A név Škoda-TAZ 1203 lett (Trnavské Automobilové Závody). Az  életúnt, depressziós arcra emlékeztető orrészről eltűnt az autó karakterét meghatározó kerek fényszóró, és a szokásos fantáziátlan szögletes-ovális fényszórókat tették a helyére. Eltüntették az arc "bibircsókjait", azaz a gyönyörű csúcsos irányjelzőket, és sablonos szögletes darabokra cserélték.