Az autónak nem sok köze volt a Járay által megálmodott vízcseppformához, ezért a gyár 1935-ben egy újabb prototípust mutatott be. A kocsi ránézésre is nagyon modern (harmincas évek), a későbbi Tatra 87-hez hasonló formát, és elrendezést kapott, ugyanakkor tovább is lépett. 2.0 literes bokszer motorja (55 lóerő, 130km/óra) hátul, de a hűtője elöl helyezkedett el. Ezt a megoldást legközelebb a 105/120-as széria 1976-os bevezetésénél alkalmazták legközelebb. Váltója, egy négyhengeres hidraulikusan működtetett félautomata volt. Az úrvezető kiválasztotta a következő fokozatot, aztán a rendszer váltott. Az autó vezethetősége, súlyelosztása az úttörőnek számító, sorozatban is gyártott Tatra modellnél lényegesen kedvezőbb volt, független hátsó felfüggesztést kapott.  A piac akkoriban a kisebb, olcsóbb kocsiknak kedvezett, így a gyár az 1934-ben bemutatott 420-as széria sorozatgyártásával foglalatoskodott, amiben új központi vázszerkezet volt, súlyát 300 kilogrammal tudták a korábbiakhoz képest csökkenteni, de az elrendezés hagyományos maradt.