1955-ben jött a 440-es típus, amit modernizáltak, ésépp ötven éve Octaviának kereszteltek. Ezek a kocsik a harmincas évek technológiáját hordozták, ezért szükség volt egy modernebb utódra. Mivel elsősorban a kisebb, családi kategóriára fókuszáltak, mindenképp egy a nyugati márkákkal is versenyképes kocsit akartak tervezni. Márpedig akkor a farmotor volt az újdonság a naposabb oldalon. Aztán a konstrukció alapvető hátrányai miatt hamar le is szokott róla a nyugat. Nem úgy a csehek. Az 1000MB egy csodálatatos formatervű autó volt, de a farmotor miatt nem lehetett csak szedán, és kupé verzióban gyártani. Utóbbira meg kicsi volt az igény a munkás, paraszt körökben. Ennek ellenére nem váltottak, és 1959-ben modernizálták. Az igényes részletességgel művészien megtervezett orrot, légbeömlőt, hátsólámpát egy kommerszebb, egyszerűbb stílusúra cserélték, ami akkor mindenképp modernebbnek hatott. A kocsi nagyjából egy időben jelent meg az 1101-es Zsigulival, így közvetlenül annak az ellenfelének minősült. De az első kockás Moszkvicsok is akkortájt voltak „menők”.

Az S100 műszakilag szinte mindent átvett az 1000MB-től, apróbb hangolások történtek csak. Két motorral 1,0 literes, és 1,1 literes motorokkal készült (természetesen a klasszikus OHV, amit a Skoda makacsul őrzött a VW éra alatt is, hisz még a Fabiában is benne volt). Igazából két különleges verzió született. Az egyik, a Skoda Motorsport által fejlesztett 120 Rally, a maga zöld színével, és fekete csomagtartójával. A versenyekre készült kocsiban debütált a később klasszikussá vált 120-as motor (itt 110 lóerővel) , és itt tették először a kocsi orrába a hűtőt. A másik jelentősebb verzió, a hangzatos nevű S110 R Coupé volt. Ahogy (Rejtő nyomán) mondani szoktam ez a modell hozta el az úri élet illúzióját a szocializmusba. A kicsit porschés vonalú autó ablakkeret nélküli ajtókkal rendelkezett, műbőr sportüléssel, lyuggatott kétküllős sportkormánnyal, és sok műszerrel ellátott sportos műszerfallal készült. Motorja 52 lóerős volt (a Ford Capri hetvenes évekbeli alapmodellje is ennyit tudott), egyedi hengerfejet, duplatorkos Jikov karburátort, egyedi kipufogó leömlőket kapott. Versenyváltozata, a 130RS évtizedekig volt fogalom a rali, és pálya versenyeken. Csak mini Lancia Stratosnak hívták. Széles sárvédői, orrhűtője, annak idején fantasztikusnak számító 100 feletti lóereje tette sikeressé. A vezethetősége a középmotoros Stratoshoz hasonlóan kiváló képességű versenyzőt kívánt. Zsiguli sikere hamar változásra késztette a Skoda gyárat. Elkezdték az új, már orrmotoros utód tervezését. Sajnos a politika, és az anyagi helyzet közbeszólt, és a végén egy szükségmegoldás született. 1976-ban mutatták be az utódot, a 105-120-as szériát. Az új modell egy az egyben az S100-ra épült szerkezetileg. A hűtő előre került, és a motor hengerűrtartalmát növelték, valamint az autósportban szerzett tapasztalatok alapján műszakilag frissítették, az akkor átmenetinek (utolsó farmotoros szériának) tartott típust.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés