Skoda Octavia II.

Autóban sem könnyű ennyire sokoldalú mindenest kreálni, de a dízel és összkerék-hajtású Octavia Combi egészen közel áll ehhez. A kombi Octavia pont olyan méretű, amivel még városban is könnyen mozoghatunk és a parkolóhelyekről sem csúszunk le, viszont elég nagy és kényelmes ahhoz, hogy nyakunkba vegyük vele Európát. Aki csak az első Octavia hitvány hátsó térkínálatára emlékszik, az rá sem ismer majd a jelenlegi modellre. Négy megtermett embernek az Octavia kifogástalan, előre-hátra, le-fel, jobbra-balra kényelmesen tágas. Ez ízlés dolga, de a tesztautó sötét belsejéről hamarabb eszünkbe jut, hogy komor és barátságtalan, mint a korábban kipróbált 2.0 FSI Combi világos kárpitjairól. Nyilván alkatfüggő, de nekünk tetszettek az első és a hátsó ülések.
Mire egy eredendően elsőkerekes autóból 4x4-es lesz, sokszor csökken a csomagtartó, de az Octaviánál ezt sikerül elkerülni. Akkor sem kellene különösebben reszketnünk, ha elveszne némi hely, mert a mostani 580 liter egyszerűen kolosszális.

Mivel a csomagteret az ablakokig mérik, az Octavia magasra húzott övvonala jót tesz a számoknak. Az Octavia részben emiatt is olyan rosszul áttekinthető hátrafelé, de a legrosszabb az első tetőoszlopok vastagsága. Se előttük, se mögülük nem látni ki rendesen.
Menet közben az volt az érzésünk, mintha 10 fél Becherovka után Vaclavek és Hudlikova rántást tett volna az olajba a gyárban. Érezni, hogy a 4x4-es hajtáslánc visszafogja az autót egy elsőkerekes Octaviához képest, de a motor bősz ereje még ezzel együtt is bőven elég. A mindenhonnan erőből húzó motor könnyedén legyőzi a többletsúlyt és a nagyobb ellenállást. A mindössze 105 lóerős dízel annyira akaratosan gyorsul, mintha ki akarná verni az emberek fejéből az összkerekes autókkal szembeni összes előítéletet a romló menetteljesítményekről. A 4x4-es kombi ráadásul nem a rövid áttételek miatt hengerelt, a takarékos áttételezéssel 160-nál alig jár 3000 felett a mutató hatodikban. A váltót inkább élvezet, mintsem feladat kapcsolgatni.
Francia kisautókból marad ki a rádió távvezérlése a kormány mellől, amiért az Octavia esetében súlyos pénzeket kaszálnak utólag. Az már a VW konszernen belüli ostoba Skoda-butítási stratégia csökevénye, hogy a sminktükör nincs megvilágítva, míg egy Golfban igen.
Feszes és kulturált a futómű. A kényelem nem olyan jó, mint a kanyarstabilitás, de ez így is ésszerű kompromisszum. A kormánnyal pontosan és könnyedén irányítható a súlyos gépezet.

Az összkerék-hajtással csúszós úton is tökéletesen talajra vihető a motor ereje. Buta elsőkerekes esztergálás helyett az Octavia 4x4 hatékonyan gyorsítható. Arra még finnországi tó jegéről emlékszem, mennyire nagy élmény az autó kikapcsolt ESP-vel havon és jégen. Ennél relevánsabb előny, hogy az összkerekes Octaviával akkor sem kapitulálunk, ha netán leesik 20-30 centi hó.
Ha személyautóval szeretnénk kicsit rápirítani terepen a sok aszfaltterepjáróra, akkor jól jön a 4x4-es hajtáslánc, az emelt hasmagasság és főként a motort és az autó alját hatékonyan védő masszív acéllemez. Utóbbival az autó károsodás nélkül végigcsúszik a hasán. Erőelosztásból 98:2 és 2:98 arány között bármi elképzelhető az első és hátsó kerekek között, az adagolást a Haldex-kuplung elektronikus vezérlése irányítja. Off-roadozni egy három zárható diffis hajtásrendszer nyilván alkalmasabb, de az Octaviát nem a Camel Trophyra fejlesztették. A Haldex-kuplungos 4x4 előnye, hogy jól összeházasítható a sokféle elektronikus biztonsági berendezéssel, többek között a széria ESP-vel. Olajat a kályhába töltünk, mondják időnként a benzines pártiak. Ez frappánsan hangzik, de az Octavia TDI autópályán 6-6,5, városban 8,4 literes fogyasztásának azért sokkal jobban örülünk.
A feláras CD-lejátszó, motoros hátsó ablakemelő és aktív első fejtámla nem jó hír a 6,6 milliós alapárat látva. Egy majdnem 7 milliós alsó középkategóriás kombiban a műanyag kormányért végképp szégyellnénk magunkat. Az összkerekes Octaviában minden más benne van, amire alapjában véve szükségünk van. Saját autóként még állófűtést, függönylégzsákot és ülésfűtést rendelnénk bele utólag. Ekkor volna egy színes, szagos, erős és biztonságos családi autónk, amelyben sosem a hókotrókon múlna a mozgásszabadságunk.