Skoda Fabia II.

Beülve egészen más helyzet fogad az új Fabiában. Az elődben mélyre engedhető ülésben és nyújtott lábbal vezethettünk. Ebben viszont az ember magasan ül és lefelé nyomja a pedálokat, akár egy egyterűben vagy Berlingóban. Rémlik, hogy a Fabia az 1999 őszi bemutatáskor az első és egyetlen puha műanyag műszerfalú kisautó volt. Az anyagminőség az újban is tisztességes, a műszerfal barátságos anyagokból épül fel. Ügyesen gondoskodik rólunk a cseh kisautó. Mint a Skodák általában, ez is egy végiggondolt, az átlagemberek normál igényeire szabott, de az átlagost felülteljesítő autó. A térképtartók felett rögzítő gumipántot találtunk, hátul is van rakodóhely az ajtóban és újságtartó az első ülések hátoldalán.

Mostanra a Fabiához hozzánőtt-hozzáhízott a többi kisautó, ma már nem számít kiugróan nagynak. A Skoda legalább belül is tágas, nemcsak a kasztnija foglal sok helyet. A kényelmes ülés és a jó üléshelyzet elöl már nem nagy szám, de a Fabia ugyanezt a mutatványt hátul is hozza. Azon kevés kisautók egyike, amely kellően tágas hátul nyurga felnőtteknek is.
Egy Skoda-szalonban dolgozó ismerősünk szerint az alapáras négy légzsáknál többet használna az eladásoknak a motoros ablak és a központi zár, ami hiányzik a belépőmodellekből. Itthon sajnos fontosabbak a kényelmi extrák, de a biztonságot favorizáló alapfelszereltséget mi értékeljük. A VW konszern a SEAT Leon után még egy modellel lecsúszott az öt csillagról, biztos nem boldogok a törésteszt eredményével. Mindegy hogy városban vagy sztrádán, országúton mozgunk, a Fabia precíz, olajozottan működő kisautó, pont azt nyújtja, amivel megnyeri magának az embert. A váltó az összes pedállal vajpuhán mozog, a motor alig rezeg ahhoz képest, hogy dízel és háromhengeres. Évekkel ezelőtt úgy született az 1,4 TDI, hogy az 1,9 literesből levágtak egy hengert és kész. Az apró dízelmotort kis fordulaton beutalnánk a gyengélkedőbe. Hamar felkapcsolva türelmesen kell várni, mire vánszorgás helyett a motor a haladásra is készen áll.

Ha nem esik le a fordulatszám, együtt tudunk mozogni a forgalommal, autópályán a 150-et tartja a Fabia. Ilyenkor is megőrzi csendességét, a motorja finoman forog. A kényelmes ülésekkel, jó zajcsillapításban utazva még nem sejtettük, milyen kellemetlen meglepetés ér majd tankoláskor. A Fabia fogyasztása cseppet sem volt átütő. A teljes teszten ugyanannyit mértünk, mint az 5-6 emberre befogott és pont kétszer ekkora kombi Loganban: 6,0 litert. Még nagyobb csalódás volt egy országúti túra. Sima 100 körüli sebességgel, ráadásul odafele légkondi nélkül 4,9 liter jött ki a kúton. Ezzel elfogytak az érvek a dízelmotor mellett, mert több mint 600 000 forinttal drágább a 86 lóerős 1,4-es benzinesnél, amelyben több az életkedv is. Ha jelképes volna az árkülönbség, akkor a 80 lóerős dízelnek lehetne kicsit több értelme, de a plusz 10 lóerő ára is mellbevágó. Ilyen dízelfeláraknál benzines motorral érdemes megvenni az új Fabiát.